Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZÉDE

47

az elsőnél.1 Ha minden egyes visszaesésre rosszabb állapot következik, ha a gonosz szellem igája súlyosabb lesz, ha egyre mélyebbre sülyed a rosszban, ha erői szünet nélkül kisebbednek, hová jut a végén és hogyan menekül ki ebből az örvényből? Tudom, Isten megmenthet abból bennünket, de ha semmi okunk sincs is a kétségbeesésre, minden félelemre int. Lehetetlen az embernek, mondja sz. Pál, az emberi dolgok rendes menete szerint ; és csak Isten teheti ezt meg, mondhatnám, mindenhatóságának erőfeszítésével. Lehetetlen, mondom, hogy azok, akik egyszer megvilágosít- tattak a keresztség kegyelme által és megízlelték a mennyei ajándékot, részesedtek a Szentlélekben és mégis elestek, isméi megújuljanak.2 Ha sz. Pál így beszél azokról, akik megsértették a keresztség szentségét, mennyivel inkább kell félniök azoknak, akik ezt még növelték a bűnbánat megszentség- telenítésével, melyet oly gyakran fölvettek és oly gyakran megvetettek? A föld, amely a gyakorta reá hulló záporesöt beissza és tövist és bojtorjánt terem, az semmit sem ér és közel van az átokhoz, amelynek vége az elégetés.3

Nincs itt semmi, ami magyarázatra szorulna, a szavak elég világosak és nincs más hátra, mint azokat egymásután figyelmesen átgondolni. Ha azután ezek a szavak rémülettel töltöttek el, éleszd fel reménységedet a következőkkel és hidd, amit az egész egyház mond neked sz.

i Lk. 11, 26. — 2 Zsid. 4, 6. skk. — 3 U. o. 7, 8.