Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

417

terjesszem. Mikor Jeremiás befejezte intő beszédét : Azariás és Johanan és több kevély férfiú így szólt Jeremiáshoz : Hazugságot szólsz. Nem küldött téged a mi Urunk Istenünk s nem mondotta : ne menjetek be Egyiptomba, hogy ott lakjatok; hanem Baruch, Néria fia, izgat ellenünk, hogy a káldok kezébe adjon és megöljön minket Babilonban} s e szavak után mindnyájan elmentek Egyiptomba ; eljutottak Tafnishoz és Magdalóhoz Fatures földjére. Jeremiás bántalmazásaiktól és engedetlenségüktől vissza nem riadva fáradhatatlan kitartással ment velük, hogy bálványozásban való romlásuknak útját állja. De rövid idő alatt a pogány nép bálványimádásába sülyedtek és a próféta még megérte Juda boldogtalan utódainak vesztét a tartózkodásukra kijelölt helyen Hofra fáraóval együtt, ki őket befogadta.2

107. nap.

Isten visszautasítja a próféta közbenj'árását.

Szent és igazi elmélyedésre nyílik itt alkalom. Jeremiás közbenjárója volt e népnek : szüntelenül imádkozik érte, hogy lehetőleg elfordítsa fejéről Isten haragját ; de Isten nem akarja őt meghallgatni. Mózes és Sámuel is kedves közbenjárók voltak, hatalmukról Dávid így énekel : Mózes és Áron kedvesek az ö papjai között, és Sámuel azok között, kik segítségül hívják az ö nevét. Segítségül hívták az Urat és ö meghallgatta őket.3 De ebben az eset1 Jer. 43, 2. sk; 44. 1. sk. — 2 U. o. 44, 15. sk. 29. 30. —

» Zs. 98, 6.

27