Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
410 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE önmagának és népének bűneiért. Azt a dicsőséget, hogy csak másnak hibáiért imádkozzék, sóhajtozzék, az igazi, a Melkizedek rendje szerint való papra hagyja. És hogy utánozza a sóhajt, mely az ö kebléből szakadt fel a kereszten hangos kiáltással és könyhullatásokkal :* a szent próféta ebben az ijesztő, iszappal teli börtönben is, hova a napfény soha el nem jutott s a kőfedél alatt, a szomorú és áttör- hetetlen falak közé zárva, ahol még lélegzeni is alig tudott, kínzó éhségben, halálra készen, itt is inkább a népére nehezedő csapásokat siratta, mint a magáét.2 Jaj, így szól, félelem és tör lett számunkra a jövendölés és romlásunk. Vízpatakok ömlöttekszemeinkből népem leányának romlása miatt. Elgyengült szemem nem szűnt meg sírni, m,vel nincs nyugodalmam, míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr a mennyből. Szemem a fájdalmak rabjává tette telkemet, midőn láttam Jeruzsálem leányának pusztulását.8 Így kesergett hálátlan nemzetének bajain, mely annyiszor kívánta halálát s azért vetette börtönbe, hogy halálát okozza. Így a szenvedő Jézus is, kit ugyanaz a nép hurcolt a Kálváriára, kereszttel a vállán így beszél a fájdalmain síránkozókhoz : Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem magatokon sírjatok és fiaitokon.4 Mikor meglátta a várost, hol néhány nap múlva kereszten kellett függnie, megsíratta azt: Hálátlan és szerencsétlen város, ha megismerted volna te is és pedig ezen a te 1 1 Zsid. 5, 7. — 2 Sirat 3, 6. sk. — » U. o. 3, 47. 51. — 4 Lk. 23, 28.
