Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

403

a jövendölés tartalmát, sőt hozzáadott sok más, még borzasztóbb dolgot.1 Jeremiás Istenben bízott és állhatatosan tovább hirdette igéit.

101. nap.

Jeremiás a sötét börtönben.

Miután a szent próféta szabadságát visszanyerte, Isten parancsára valami ügyben elment Benjamin földjére és mivel azt hirdette, hogy egyedüli menekvés a Jeruzsálemet ostromló babiloni királynak való meghódolás, azzal gyanúsították, hogy ő maga is meg akar hódolni. Mire így felel : Nem igaz, nem szököm a kaldokhoz, mert ezt csak a közhatalom parancsára és királyi rendeletre tehetném. Nem akartak hinni a szent prófétának és a fejedelmek, miután megvesszőztették őt, sötét és mély börtönbe vetették,2 melynek iszapos volt az alja ; Jeremiást kötélen eresztették le, hosszú ideig ott hagyták, hogy meghaljon. Mivel a városban nagy volt az éhínség, ott hagyták hát, hogy éhenhaljon és a fejedelmek így szóltak a királyhoz: Kérünk, ölesd meg ezt az embert, mert elerötleníti a hadakozó férfiak kezét, mondván, hogy meg kell hódolni.3 Hazaárulással vádolták a főurak s a király beleegyezett tervükbe. De Isten megváltoztatta szándékát; parancsára harminc ember kihúzta Jeremiást a sárgödörből.

Mikor Jeremiás prófétát a sötét börtönbe vetet1 Jer. 36, 2. 4-6. 8. 15. 21. 23. 28. 32. - 2 U. o. 37, 4.

11-15. — 3 U. o. 38, 4-6. 9. 10.

26*