Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
388 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE halottakat támasztottál fel, vagy a mi bajainkra gondoltál, érző szíved mindig gyengéd részvétre gerjedt. Ezért sírtál Lázár feltámasztása előtt. Megszaporítottad a kenyereket, a munkában kimerült nép iránt részvétre indulva.1 Hasonló alkalommal ki is jelentetted : Szánom a sereget és nem akarom őket étien elbocsátani, hogy az úton ki ne dőljenek.2 A vakok, akik tudták, mily részvéttel vagy bajaink iránt, kettőzött erővel kiáltották feléd : Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak fia. Meghallottad hangjukat, részvétre gerjedve irgalmas kezedet világtalan szemükre tetted, s ők visszanyerték látásukat.3 Midőn megláttad a siketnémát, égre emelve szemeidet felfohászkodtál.4 Sírtál Jeruzsálem közelgő pusztulásán.5 Ez a könyörületes részvét állandóan kísér téged, bár nem mindig tárod fel. Ez a gyengéd és résztvevő szív, irgalomtól áthatott szív mozgatja mindenható karodat azok érdekében, kiknek szenvedéseit észreveszed. Ez a részvét volt csodáid forrása. Ezért mondja az evangélista, hogy midőn kiűzted a gonosz lelkeket igéddel és minden beteget meggyógyítottál, mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit Izaiás próféta megjövendölt, mondván : 0 vette el erőtlenségeinket és hordozta betegségeinket.6 Valóban részvéttel hordoztad és könnyítettél szíveden, midőn azokat meggyógyítottad. 0 Üdvözítőm, te az égbe is magaddal vitted ez érzelmeket ; s jóllehet nem vihetted el oda a 1 Mt. 9, 36. — s U. o. 15, 32. — 3 Mt. 20, 30. sk. —4 Mk. 7, 34. — 5 Lk. 19, 41. — Mt. 8, 16. 17. íz. 53, 4.
