Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
382 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE mindnyájan az ő tagjai s ő ép bennük nyilatkozik meg leginkább. Valamennyi szentatya kiemeli e helyen az alamizsna előnyét és érdemét, melyet Jézus Krisztus is annyira magasztal s amelyet egyedül értékel királyi székén az utolsó ítéletkor s amely egyedül is elég arra, hogy azt örök élettel jutalmazza. Ugyané hellyel bizonyítják az alamizsna szükséges voltát is, mivel annak elmulasztása bűn és pedig az egyedüli bűn, melyet az igazságos bíró a kárhozat egyedüli okául felhoz. Megokolása nyilvánvaló a következőkből. Először: Ha a szeretet parancsa magában foglalja a törvényt és a prófétákat, mint maga mondja, megfelelő dolog, hogy a szeretet minden jó cselekedetet, a szeretet hiánya minden gonosz cselekedetet magában foglaljon. Másodszor: Aki nem szereti felebarátját, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné ?' — mint sz. János mondja. Ugyanazon igazság, amely arra készteti őt, hogy a szeretet hiányáért a világot megbüntesse, készteti arra is, hogy észrevegye annak hiányát a szeretet legészrevehetőbb megnyilvánulásában is, a felebaráti szeretetben. Harmadszor : A szeretet két parancsa, amelyben, miként az imént mondottuk, benn van a törvény és a próféták, nyilvánvalóan kifejezésre jut e szavakban : Éheztem, szomjúhoztam és : Amit egynek ezen legkisebb testvéreim közül cselekedtetek, > Jn. I. 4, 20.
