Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

374

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

Menj be a te Urad örömébe. Az öröm lelkűnkbe száll, mikor még csekély, de a mi lelkünk merül el az örömben, mondja szent Ágoston, mikor az öröm felülmúlja tehetségeinket, úgyannyira, hogy eláraszt, túlárad rajtunk és ellep bennünket ; ez a szentek tökéletes boldogsága.

E sötétségnek borzasztó volta abban áll, hogy külső sötétség. Már maga az elválasztás az elkár- hozottak boldogtalanságát kínzóvá és elviselhetetlenné teszi ; ezért az örökös sírás, ezért a fogak csikorgatása. Ha nem nyersz bebocsátást, ha nem lépsz be az örömbe, minden rossz nehezedik rád s mindez csak az elválasztás következménye.

Kergessétek el a haszontalan szolgát s vigyétek őt oda, ahol a kétségbeesés uralkodik. Ha semmit sem kapott volna, nem kellene annyit kínlódnia ; de a kapott talentumot nem használta fel, ezért mérhetetlen az ő fájdalma.

Sírás és fogak csikorgatása.1 Az egyik a mélységes szomorúságot, a másik a dühösséget jelenti. Dühöng önmaga ellen, mert csak magát okozhatja azon szerencsétlenségért, amelybe került.

Tudom, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél és gyűjtesz, hol nem hintettél} Isten mentsen attól, hogy Istenről ilyet állítsunk ! Mert van-e hely, ahol nem vetett és van-e ajándék, melyet nem ő osztott ki ? De Jézus Krisztus e túlzással figyelmeztetni akar bennünket, mily nagy Isten szigorúsága a számadásnál. Mert semmi sincs, amit

1 Mt. 25, 30. — 2 U. o. 24.