Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

360

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

várnak*, tehát nagyon figyelnek ; és kit várnak ? Urukat, ki őket bármilyen csekély hanyagságért is megbüntetheti.

Negyedszer : Amint megjön és zörget. Minden pillanatban jön, mert minden óra közelebb visz a halálhoz. Zörget betegségeinkben : figyelnünk kell tehát reá s készen kell lennünk a legelső kopogástól kezdve. De az utolsóra aligha fogunk felébredni, midőn a halál már-már közel ért szívünkhöz ; nincs akkor többé sem fáklya, sem figyelem, sem megfontolás : vége mindennek.

Ötödször : Azonnal ajtót nyitnak neki. Mily elevenség ! Fel kell tárni önmagunkat az érkező úr előtt, szívesen kell fogadnunk és pedig szorgosan : azonnal, azaz örömmel, zúgolódás nélkül kell ajtót nyitni, nem szabad panaszkodni, hogy a halál oly váratlanul jön. Elvégre is nem szorul rá, hogy ajtót nyissunk neki azért, hogy elvehesse a mi lelkünket, melyet visszakér ; mert elveheti azt anélkül, hogy neki átadnók. Akarva, nem akarva, meg kell hallnunk s gyakran oly erővel zörget, hogy a kapuk összetörnek, önmaguktól nyílnak meg anélkül, hogy időd volna ajtót nyitni, vagy felajánlani lelkedet, melyet számon kér tőled. Nincs veled semmi dolga, hogy a lelkedet visszavegye ; de az irántad táplált szeretetből s azért, hogy áldozatot hozhass neki, azt akarja, hogy te magad nyiss neki ajtót és önkényt és örömmel, mert nem a halál, hanem jótevő úr előtt nyitsz ajtót.

i Lk. 12, 36.