Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
350 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE 83. nap. Elmélkedés e két esemény néhány részletéről. Mk. 13, 32. Imádkozzatok pedig, hogy futástok ne történjék télben, vagy szombaton ; hosszabb napokra lesz szükségtek, zavartalanabb időszakra, teljesebb cselekvési szabadságra, hogy gyorsan meneküljetek a pusztába és a hegyekre és hogy ama szorongató szükségben gondoskodjatok magatokról. Nagy szorongatás lesz akkor, amilyen nem volt világ kezdetétől fogva mindeddig s nem is leszen, soha nép nem volt s nem is lesz kérlelhetetlenebbül kiszolgáltatva a bosszúnak; és ha meg nem rövidíttet- nének ama napok, nem menekülne meg egy ember sem; de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok} Ez az istencsapás oly borzasztó s ereje oly elviselhetetlen lesz, hogy az egész emberi nemet elpusztíthatná. De embereknek kellett maradniok a földön, hogy e világra szüljék a választottakat és a szenteket, akik majdan össze fognak gyűjtetni. Ez az egyik értelme. Isten a választottak könyörgéseitől indíttatva mérsékelte haragját ; mert ők a föld sava, mely megóvja azt a teljes romlástól : kell, hogy elszórassanak erre is, arra is és mindenfelé; különben teljesen elpusztulna az emberiség, amely csak őérettük maradt fenn. Ez a másik értelme. Az utolsó értelem pedig a következő : Isten megrövidítette a szenvedés idejét, mert féltette választottjait a végső elnyomatástól és nem akarta, hogy erőiken felül kísértessenek meg. 1 Mt. 24, 20—22.
