Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

333

ugyanazon szeretettel, mellyel neki ad mindent, meg is mutat neki mindent. Csak itt szabott volna határt szeretetének, csak ezt az ismeretet tagadta volna meg tőle, csak ezt az ajándékot kapta volna mértékkel ö, aki minden mást mérték nélkül kapottj1 hogy az ö bőségéből kapjunk mi mindnyájan ?2

De mindazok között, amiket az Atya rád ruházott, főképen az Ítéletet bízta rád, mivel önmagát mintegy megfosztotta tőle, hogy neked adja ; azért mondtad: Az Atya nem ítél senkit, hanem minden ítéletet a Fiúra bízott.3 S ugyanakkor azt mondád, hogy a Fiú önmagától nem tehet semmit, hanem csak amit lát, hogy az Atya cselekszik, vagy ami más szavakkal ugyanazt jelenti : Az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat neki, amit ő tesz*

De ha mindazt tudnod kell, amit az Atya az utolsó Ítéletről rendelt, mert rád bízta és ha te vagy egymagad a független bíró, aki ezen a napon isteni hatalomban és fenségben fogsz megjelenni, ebből az következik, hogy mint ember is tudod mindezt, mert mint embernek kell majd ítélned, amint azt kifejtetted nekünk, mikor azt mondottad, hogy az Atya hatalmat adott neki, hogy Ítéletet tegyen, mivel ö az Emberfia.5 Tehát mint ember is mindent tudsz, tudod mindazt, ami az Ítéletre vonatkozik, minden nehézség nélkül tudod a napot és órát, mivel tudsz minden bölcsességet és

1 Jn. 33, 34. — 2 U. o. 1, 16. — 2 U. o. 5, 22. — « U. o.

19, 20. — « U. o. 5, 27.