Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Urunk hegyi beszéde
12 URUNK HEGYI BESZEDE elégítse vágyakozását. De a teljes kielégítés az égben lesz, ahol az örök igazságban részesülünk Isten tökéletes szeretetével együtt. Megelégszem, mondja a zsoltáros, mikor meg fog jelenni a te dicsőséged.1 Kell-e mindig szomjúhoznunk az igazságot? Az Üdvözítő ugyanis azt mondta a szamariai asszonynak : Mindaz, aki e vízből iszik, azaz a világ gyönyöreiből, újra megszomjazik ; aki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, nem szomjazik örökké, hanem a víz, melyet én adok neki, az örök életre fakadó viz forrásává lesz őbenne.2 Tehát sohasem fog szomjazni? Valóban sohasem fog szomjazni, mert nem kiván többé más örömet, más jót, mint azt, amit megízlelt Jézus Krisztusban. Mégis szomjúhozni fog mindig, mert nem szűnik meg kívánni a legfőbb jót és azt egyre inkább bírni akarja. íme, aki mindig szomjas, de el is oltja mindig a szomjúságát, mert örökké fakadó vízforrást hord magában. Nem lesz e szomjúság oly olthatatlan, mint azoké, kik az érzéki gyönyöröket keresik. Mindig szomjúhozni fogja az igazságot ; de a szája mindig ahhoz a forráshoz fog tapadni, melyet önmagában hord, szomjúsága nem fogja gyötörni, sem csökkenni nem fog soha. Aki én bennem hisz, mondja az Isten Fia, annak bensejéböl élő víznek árjai fakadnak : jöjjön hozzám és igyék.3 Jöjjetek szent lelkek, jöjjetek Jézushoz, kívánkozzatok, igyátok és szívjátok és ne féljetek, hogy az égi víz elfogy előletek ; a forrás túlárasztja a ti szomjúság1 Zs. 16, 15. — 2 Jn. 4, 13. 14. — 3 Jn. 7, 37. 38.
