Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

6

URUNK HEGYI BESZEDE

személyes haszonlesés nélkül. Nem sértem a szerencsétlent, nem gúnyolom a kevélyt, hanem szelídséggel törekszem megnyerni őket, szelíd vagyok a fanyar emberek iránt ; a szeszélyt nem szeszéllyel, a bántalmat nem bántalommal viszonzom, hanem igazán szelíd szavakkal javítom mások túlkapásait.

Van színlelt szelídség, lekicsinylő szelídség telve titkolt büszkeséggel : a szelídség fitogtatása és színlelése udvariatlanabb, sértőbb, mint a nyilt csipkedés.

De fontoljuk csak meg Jézus Krisztus szelídségét, melyről a Szentlélek így beszél Izaiásnál : Az én fiam, az én szolgám, az én választottam, lelkemnek kedve telik benne ; az én lelkemet adtam reája s ítéletet fog hirdetni a nemzeteknek. Nem fog kiáltani, nem válogat személyt s nem hallják oda kinn az ö szavát. A repedezett nádat nem töri össze és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki.1

Amit Izaiás lélekben látott, azt sz. Máté oly szépnek, oly nevezetesnek, oly méltónak találta Jézus Krisztushoz, hogy gondoskodott annak megörökítéséről.2

Szelíd a leggyengébbek iránt ; bár a nád összetörve még gyengébb lesz, nem használja föl e gyengeséget, elfordul, hogy reá ne lépjen. Tégy hasonlóképen beteg felebarátoddal. Ne keresd az alkalmat, hogy neki árts ; de vigyázz, hogy elnézésből, véletlenül se lépj reá, hogy végleg le ne törd. Melyik az a beteg felebarátunk, ha nem a

1 íz. 42, 1—3. -2 Mt. 12, 18—20.