Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére

ELŐKÉSZÜLET

97

de a dicsőséget illetőleg már Atyja örök végzéseihez és titkos szándékaihoz utasítja őket. Bátran mondhatta volna nekik, amit a következőkben valamennyi apostolnak mondott : Elrendelem nektek, mint ahogy az én Atyám elrendelte nekem az országot!1 De azok, kik csak nagyravágyásból akartak szenvedni, nem voltak még méltók arra, hogy ezt az Ígéretet meghallják és őket a kereszthez vonzza, melynek erejéről még nem hallottak. Jézus Krisztus mindazt, ami dicsőségével összefügg, Atyjára hárítja s itt csak a megpróbáltatások megjövendölését és kiosztását tartja fenn magának.

Mindez ama mélységes rend szerint történik, mely oly gyakori az evangéliumokban, sőt az egész Szentírásban, mely bizonyos szempontok és megegyezések miatt más-más dolgot tulajdonít az Atyának és a Fiúnak. De állandóan emlékünkben kell tartanunk e mélyértelmű szavakat, melyeket az Üdvözítő Atyjához intéz : Mindenem a tied és a tied enyém.'1

Amint ezt a tíz meghallotta, bosszankodtak3 a két testvér kérésén. Vakok ; nem gondoltak arra, hogy őket is mind ugyanazon érzés tartja fogva, amit másokban megróttak, mert kevéssel előbb és utóbb is Jézus Krisztus meglepte őket, amint egymás közt tanakodtak és vitatkoztak, melyikük nagyobb.4 Így van, hogy az ember másokban nem tudja megtűrni a hibát, csak magában ; világosan i *

i Lk. 22, 29. — « Jn. 17, 10. — 3 Mt. 20, 24. — * Lk. 9,

46. 47 ; 22, 24. 25.

7