Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)

Első konferencia

30

ELSŐ KONFERENCIA.

Testvéreik az egész egyházmegyében, lélekben önökkel vannak és naponkint róluk megemlékezve lépnek az oltárhoz. O ! az imádság annyi feltörése nem lehet hiába való ! Épp úgy mint Adventben, mikor az egyház ezt énekli : Rorate coeli desuper et nubes planant Justum,1 harmatozzatok egek, hulljatok lelkünkre ; szakítsátok szét a felhőket és jöjjetek megpihenni rajtunk az egek azt visszhangozzák a földre : „Aperiatur terra et germinat Salvatorem, föld nyisd meg méhedet és sarjadjon belőled a Megváltó, ép úgy ezen áldott napokban, a könyörgésekre, mik felszállnak a Mindenható Bíróhoz, a megkönyörülés özöne fog válaszolni. Nyíljon meg lelkűk ezek befogadására! Volna itt valaki, aki makacsul elzárkóznék előlük ? Azért említem e lehetőségét, mert tudom, hogy elhatározásunkban szabadok vagyunk. Isten, aki kopogtat mindegyikünk szívének ajtaján, be nem lép oda, ha csak magunk ki nem nyitjuk azt számára.

De nem, nem akarok megállani e sötét gondolatnál. Önök, nemde, jóakaratuak lesznek, előnynyel használják fel a csend e napjait megszentelésükre és jól esik remélnem, senki sem távozik innen rossz akaratában megrögzötten.

Bátorság, Kedves Barátaim, bátorság, őszinte akarat és bizalom Istenben ! Munkatársai lévén az Istennek, kérem önöket ne pazarolják el kegyelmeit. Itt van a kedvező alkalom, e napok önöknek üdvöt ígérnek. „Ad invantes autem exhorta1 Jz. 45, 8.