Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)
Előszó
ELŐSZŐ. Kedves Testvéreim ! Van-e a papi élet s az apostoli tevékenység mintaképei s mesterei között oly valaki, aki elbájoló, meggyőző s a papi pálya korszerű feltételeihez alkalmazott tanításával annyira megérdemelné tiszteletünket s róla való elmélkedésünket, mint Szalézi szent Ferenc, Genf jámbor, kedves, erőskezű és bölcs püspöke ? Mint szónok, térítő, író, mint a tettek embere, egész életével kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy a mindenre kiterjedő szakadatlan buzgó életet össze lehet kapcsolni a hit s természetfölötti hév benső légköréből fakadó egyéni elmélyedéssel, hol a vallásos lélek mindig könnyedén lélegzik s újból rátalál Istenére. Olvassuk csak el Hamon, saint-sulpice-i paptól : „Szalézi szent Ferenc Eleté“-nek második kötetéből a VII. fejezetet : „Itt megtaláljuk mindama erény gyakorlatokat, melyeknek a püspököt vagy papi méltóságot
