Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
AZ EMBER 49 datára a benne természetesen találkozó számtalan atom, és hogyan szólíthatná akkor önmagát így: En? Époly kevéssé tudja megmagyarázni a materializmus a világ csodás egységét, rendjét és célszerűségét. A materialisták szerint az atomok milliói és milliárdjai öröktől fogva mozgásban voltak és bacchansok pergőstáncá- ban surrantak össze-vissza, egymásba ütközve, egymást taszítva, tolva, vonzva. Azt kédezzük most : Hogyan keletkezett a mozgás ? Milyen ok hoztamozgásba ezt a végtelen mennyiségűatomot? A materialista azt feleli, hogy a mozgás ép oly öröktől való, mint maga az anyag. Csakhogy ami az anyagnak önmagától és öröktől fogva sajátja, azt lényegénél és nem csupán a külső okoknál fogva kell bírnia. Az anyagnak tehát lényege volna a mozgás, úgy hogy el sem veszíthetné. De nem így van. Elveszítheti a mozgást és a mozgásból áttérhet a nyugalom állapotába, ebből pedig ismét a mozgáséba. Önmagától tehetetlen, vagyis mindig megmarad valamely állapotában, amig egy külső ok meg nem változtatja. Ez a mai fizikának egyik alaptörvénye. Hogyan keletkezett tehát a mozgás?1 1 A hőelmélet is bizonyítja, hogy a mozgás nem létezhetett öröktől fogva. A világegyetem minden folyamatában akkora energia-elváltozás van, hogy ezáltal a hőmennyiség gyarapszik, (entropia törvény). Ha a természeti erők öröktől fogva működnének az anyagban, «akkor már az összes benne levő munkaenergiának ki kellett volna merülnie és bizonyos hőállapotba kellett volna átváltoznia, úgy hogy semmi hővé válható munkaenergia sem léteznék többé, mely még hővé ne változott volna. Az ismert fizikai törvények értelmében a keletkezett hőnek is már rég teljesen ki kellett volna egyenlítődnie, úgyhogy egy része sem volna a világegyetemnek, melynek hőfoka nagyobb lenne más részekénél. Ez a végső állapot azonban ma még nagyon messze van.» V. ö. Braun K. Über Kosmogonie3 (1905.) 288—89. Katholikus világnézet. 4
