Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
Az Ember i ? nek. Ha feltételezzük, hogy volt kifejlődés, akkor az ember csak fokozatosan alig észrevehető átmeneteken, hosszú korszakokon át fejlődhetett ki a majomból. Számos átmeneti alakot kellene tehát találnunk, mint összekötő kapcsokat az ember és hátramaradt testvérei közt. Ezeket a közbeeső alakokat vagy a még ma is élő ember és állatfajok között, vagy legalább is a geológiai földrétegek fosszilmaradványai között kellene meglelnünk. A kifejlődési elmélet követői belátják ezt és semmi fáradtságot sem kiméinek, hogy ezeket az átmeneti alakokat fölfedezzék. Először az ethnologiával próbálkoztak. Egy bonni tudós erősen állította is, hogy utazásaiban akadt majomszabású emberekre, akik hordákban élve többnyire fákon tartózkodnak és gyümölcsökkel táplálkoznak, a tüzet nem ismerik és csak botokkal és kövekkel fegyverkeznek, amint a magasabb- rendű majmok is teszik.1 Példáját más kutatók is követték, akik azt gondolták, hogy itt-ott majomszabású embereket, vagy emberszabású majmokat találtak. A mélyebben járó kutatók döntötték meg ezeket a szép képzelődéseket. Ma már a népismerettannak egyetlen művelője sem akad, aki nem vallaná, hogy még a legalsóbb és legelmaradottabb néptörzseket is mérhetetlen űr választja el az állatoktól. Már a wiesbadeni természettudományi kongresszuson (1887) kijelentette Virchow. «Miután az utóbbi években Európában is láthattunk eszkimókat, busch- mannokat, araukánokat és kirgizeket ; miután a mindenkitől legalsóbbnak hitt népfajok képviselőiből legalább koponyák jutottak hozzánk, szó sem lehet arról, hogy 1 1 V. ö. Peschei, Völkerkunde (1885.) 136. Katholikus világnézet. 2
