Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
A KATHOLIKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI 571 laxista. Aggályosnak, skrupulózusnak végre azt szoktuk mondani, aki valamely cselekedetet minden elégséges ok nélkül meg nem engedettnek és bűnösnek tart. Az erkölcsi Ítéletnek ez a sokfélesége az ember különböző akaratállapotában birja alapját. Az akaratnak a nem egészen világos dolgokban nagy a befolyása az észre. Szeretet és gyűlölet egyformán vakká tehetik az embert. Amit szeretünk, abban szívesen hiszünk. Ellenfelünktől nem várunk kedvező, pártatlan ítéletet, mert irántunk való ellenszenve befolyásolhatja Ítéletét, úgy hogy inkább a rosszat, mint a jót veszi rajtunk észre. Az akaratnak ez a befolyása magunkon is érvényesül. A szenvedélyek álnok szofisták, akik hízelgésekkel és kedveskedésekkel igájukba hajtják az ítéletet és nagyon jól értenek ahhoz, hogyan kell a rosszat kedvező színben feltüntetni, palástolgatni. A rosszakaratú ember száz utat-módot talál arra, hogy tettét szépítse, takarja. Ezzel szemben, aki nem szenvedélyes, elfogulatlanabbul és ezért tisztábban és pontosabban Ítéli meg tettének erkölcsi jellegét. 4. §. A lelkiismeret szavát követni tartozunk. Erkölcsi életünkben a vezető szerepét a megelőző lelkiismeret játssza. De senki sem bízza magát oly vezetőre, aki az utat nem ismeri, mert igen könnyen tévútra vezethetné. Azért is lelkiismeretünknek, hogy okosan követhessük, biztosnak kell lennie, vagyis: meg kell győződve lennünk, hogy amit teszünk, vagy mellőzünk, az megengedett. Joggal mondja már Cicero is, hogy sohasem szabad olyasmit tenni, amiről nem tudom, hogy jó-e, vagy rossz.1 Aki a sötétben botorkál, bár 'De offic. 1, 9,
