Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

tatja, miként cselekedjünk, a követő pedig a bíró, aki cselekvésünket jónak vagy rossznak Ítéli, dicsér vagy fedd aszerint, amint helyesen vagy rosszul cselekedtünk.

Megelőző lelkiismeretről akkor beszélünk, amidőn azt mondjuk: Ez lelkiismeretem ellen van, lelkiismeretem tiltja, becsületes ember nem áldozza föl lelkiismeretét ideig tartó előnyökért. Ugyancsak ide kapcsolódnak a következő kifejezések: lelkiismeretes ember, lelkiismeretlen ember, lelkiismeretemre (lelkemre) mondom stb. Ha valakiről azt állítjuk, hogy nincs lelkiismerete, vagy lelkiismeretlen, nem azt akarjuk vele mondani, hogy az illetőnek nincs megismerése arról, amit tennie, vagy mellőznie kell, hanem csak azt, hogy könnyen túlteszi magát rajta és nem törődik vele.

A cselekvést követő vagy Ítélő lelkiismeretet a következő kifejezések jellemzik: jó, rossz, tiszta lelkiismerete van. Erről a lelkiismeretről beszél sz. Pál következő szavaiban: «Bízunk, hogy jó lelkiismeretünk vagyon»1 és Horatius,'1 2- midőn azt mondja: védőfalunk a tiszta lelkiismeret legyen, hogy semmiféle bűn miatt ne piruljunk. Juvenalis3 szerint a cselekvést követő rossz lelkiismeret, amely bensőkben éjjel-nappal bizonyságot tesz ellenünk, minden kínnál keményebb büntetés, melyet a borzasztó Caeditius és Rhadamantus (az alvilág bírái) találtak ki.

Nincsen oly nép és nem volt idő, melynek költői nem ecsetelték volna azt az óriási hatalmat, amelyet a követő rossz lelkiismeret az ember kedélyére gyakorol. A görögök, mint már említettük, a követő bosszú1 Zsid. 13, 18.

2 Hic murus aheneus esto : Nil conscire sibi, nulla pallescere culpa.

3 Satir. 13, 196.

568 HARMADIK KÖNYV