Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
554 HARMADIK KÖNYV «A gonosztevő, hogy ámítsa lelkét, Szól : gonoszságom titkát ki se látja. Ámde felülről istenek figyelték És tudja belső Ítélő bírája. A nap, a tenger, a föld, a virág, Az alkony, a nap, a hajnal, az éj, Tűz, levegő, csillag... a hibát Mindegyik látta, mindegyik beszél : «Szive szavának aki ellenáll, Azt a nagy Isten se kedveli már». A természeti népeknél is nemcsak a fő erkölcsi törvények ismeretét találjuk meg, hanem azt a meggyőződést is, hogy az erkölcsi rendet földöntúli hatalom őrzi és hogy életünk végén a jó és a rossz egyaránt kellő mérlegelésben részesül. így hiszik pl. a négerek általában Isten jelenlétét, a halhatatlanságot és a túl- világi jutalmat, bár e jutalmazás módjáról igen homályos fogalmaik vannak. A négerek erkölcsi felfogásairól Livingstone, aki sokáig misszionáriusként élt közöttük, ezeket mondja: «Ahány afrikaival találkoztunk, mindnyájan meg voltak győződve egy jövő életről és mikor róla beszéltek, akár csak a jelen életről szóltak volna és egyet sem találtunk, akinek a legmagasabb lénybe való hite nem gyökerezett volna mélyen a szivében». «Az erkölcsi rosszról való fogalmuk egyáltalán nem különbözik a mienktől, bár ügy gondolják, hogy csak alsóbbrendű lényeknek és nem a legfőbbnek tartoznak felelősséggela.1 Különbséget tesznek a jó és rossz szivek között és erős a meggyőződésük, hogy a legelrejtettebb gondolatok és vágyak is nyilvánvalóak Isten előtt. Az istenítélet gondolata Afrikában a legkülönbözőbb alakban feltalálható. 1 Neue Missionsreisen in Südafrika. Németre ford. Martin, (1874.) 242.
