Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
AZ EMBER 11 A müncheni természettudományi kongresszuson (1877) mondotta Virchow R., hogy egyetlen pozitív esetről sincs tudomásunk, mely azt bizonyítaná, hogy valamikor generatio aequivoca történt volna. «Mindazonáltal, folytatta, megvallom, hogy ha valaki el akarja képzelni, hogyan keletkezhetett önmagától az első élő lény, semmi másra sem gondolhat, csak az ősnemző- désre. Világos! - Ha nem akarok teremtéselméletet elfogadni, ha nem akarom hinni, hogy volt egy teremtő, aki kezébe vette a föld rögét és az éltető elemet beléje lehelte, ha költeményt akarok csinálni a magam szája íze szerint, akkor ezt a generatio aequivocával kell tennem. Tertium non datur. Ha már egyszer kimondottuk : Nem fogadom el a teremtést, de mégis magyarázatot akarok, nem marad más hátra. Ha ez az alsó tétel, akkor le kell vonni a következtetést és azt kell mondani : ergo elfogadom a generatio aequivocát. Ezt azonban tényleges bizonyítékkal nem támogathatjuk. Senki sem látott valójában generatio aequivocát végbemenni és azt, aki állította, hogy látott, a természet- tudósok cáfolták meg és nem a theologusok.»1 Tíz év után is megismételte Virchow ezt az állítását: «Joggal hiszik az emberek, hogy volt idő, mikor még élőlény egyáltalán nem létezett és joggal keresik az élet kezdetét. Annak, aki ez elől nem tud kitérni, végre is csak a teremtés dogmája és az ősnemződés, az u. n. generatio aequivoca dogmája közül kell választania.» És mivel a teremtés dogmája a berlini tudósnak meg nem felel, az ősnemződéshez csatlakozik. «A generatio aequivoca csak első tekintetre látszik a leszármazás elmélet koronájának; nem a praktikus természetbúvár Biologisches Centralblatt (1887). 553.