Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

Ezek a formák t. i. csak szimbólumok, melyek addig maradnak meg igazaknak, amíg megfelelnek az életnek és a vallásos érzésnek. Az igazság vallásos téren általában viszonylagos és összeköttetésbe kell hoznia a vallásos érzést a megismerhetetlen istenivel. Mivel pedig az ember folytonosan változik, változnak e szimbólumok is, melyek csak segédeszközei a vallásos érzésnek.

A vallásos hit, mint többeknek közös vallása, végelemzésben csak egy-két, vallási tekintetben különösen fogékony természetben keletkezik az egyéni tapasztalatok segítségével, róluk azonban a szuggesztiv erő révén átterjed másokra, akik ezt a tapasztalást önma- gukon megismétlik és így terjed aztán tovább nem- zedékről-nemzedékre. Hasonlít a maghoz, mely ki- csirázik és mind magasabbra nő. A kereszténység számára az ember Krisztus volt ez az első hivő, aki saját vallási tapasztalatait számos követőjével közölte és rávette őket, hogy saját bensőjükben hasonló tapasztalásokat alkossanak. A közösség számára, mely Krisztus köré csoportosult, mint minden közösség számára, tekintélyre volt szükség. Ennek a tekintélynek forrása és azért mértéke és szabályozója is a közösség vallási szükséglete. Az előretörő elemekkel és az ujjonnan keletkezett szükségletekkel szemben neki kell a konzervatív ellensúlyt képeznie és az ő feladata, hogy a közös vallásos öntudatnak mindenkor e legmegfelelőbb formulákat megállapítsa. Ezek a tekintélytől a közösség számára megállapított formák az egyházi dogmák. Mivel a vallási szükséglet változik, a dogmáknak is fokozatosan változniok és fejlődniök kell. Az erőteljes egyéniségek kezdeményezése és az egyházi tekintély között levő ellentétek nyomán haladnak, fejlődnek a dogmák.

A dogmához hasonlóan alakul a kultusz is. Abból

534 HARMADIK KÖNYV