Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
A KATHOLIKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI 527 vigasztalásra, segítségre, vágyódik valami nagy és magasztos után. Ez az érzés képzeteket és meggyőződéseket szül, amelyek minden egyes ember sajátos szükségletének felelnek meg és ezért mindegyikben különös, sajátságos színezést és alakot nyernek. Jelentéktelen, hogy ezeknek a képzeteknek és szimbólumoknak megfelel-e, valami tárgyi valóság, vagy sem. Mindez lényegtelen és változó a vallásban. A vallás lényege a nevezett érzelmekben áll, melyekből a vallási képzelmek ezerféle alakban jönnek elő. E felfogásnak a hitujítók törtek utat, akik az egyházi tekintélyt elvetették és vallási dolgokban az ember egyéni Ízlését tették meg legfőbb bíróvá. Bölcseleti rendszerbe azonban csak Kant foglalta össze, akit azóta már sokan követnek. A königsbergi bölcselő szerint a theoretikus ész nem képes a hitet helytálló bizonyítékokkal támogatni.! A tudomány sohasem haladja túl az érzéki jelenségeket. Csak a hit képes eljutni a tapasztalaton kívül eső világba. Ez a hit azonban csak a gyakorlati ész alanyi tudományosan be nem bizonyítható követelésein, az ú. n. postulatumokon alapszik, melyekhez a szivünkbe írt erkölcsi törvény segítségével jutunk el. Ilyen postulatum az Isten létezése is. De hogy mi az Isten, azt Kant szerint nem tudhatjuk; semmiesetre sem szabad őt úrnak, törvényhozónak és bírónak gondolnunk. Az ember öncél és autonom. Azért tenni valamit, mert Isten parancsolta azt, nem erkölcsös dolog. Hogy ily felfogás mellett minden vallás alapjában megsemmisül, már kimutattuk.2 Kant ki meri mondani, hogy «nem szorul bizonyításra» ez az állítás: «Aki azt hiszi, hogy 1 L. fent. 2 L. fent.
