Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

390

HARMADIK KÖNYV

közöttünk; itt van Oalilea, itt van az a Megváltó Jézus, aki egykor a Genezareth-tó partjain körüljárt, tanított, gyógyított és szeretettel vigasztalt. Vár ránk és hívogat magához: «Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megnyugtatlak titeket».'

Itt ismétlődik újra és újra a kenyérszaporítás nagy csodája is. Épen ott a Bethsaida Juliasnál történt kenyérszaporítás után figyelmeztette az Üdvözítő tanítványait az égi mannára, amelyet nekik eledelül nyújtani fog. A szentáldozásnál ő maga lesz eledelünkké. «Az én testem bizonnyal étel és az én vérem bizonynyal ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem lakik és én Őbenne.

Az igazi szeretet a lehető legbensőbb egyesülést keresi. De hol volna bensőbb egyesülés, mint az étel és az ember között van? Ezért akart Krisztus a mi eledelünk lenni, hozzánk betérni, hogy minket a szeretet által teljesen magába olvasszon.

Csodálatos volt a manna, mellyel Isten Izrael népét a pusztában negyven éven át táplálta; sokkal csodálatosabb az eucharistikus mennyei kenyér. Itt nemcsak Izrael népét táplálja az Üdvözítő, hanem a föld minden határán a keresztények millióit, akik naponkint járulnak az Ür asztalához; nem földi eledellel táplálja őket, hanem saját testét és vérét nyújtja nekik szent eledelül.

Egészen elragadtatva ettől a leereszkedő nagy szeretettől így kiált az egyház: «Óh szent lakoma, melyben Krisztust eledelül vesszük, a szenvedés emlékét ünnepeljük, melyben a lélek kegyelemmel telik meg és a jövő megdicsőülés zálogát nyerjük!» De csak tiszta 1

1 Mt. 11, 28.

k