Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
I F elmondja, így folytatja tovább: «Aki tehát méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért magát az ember és úgy egyék azon kenyérből és igyék ama kehelyből. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, Ítéletet eszik és iszik magának, meg nem különböztetvén az Úr testéh.1 Majd fölhozza azokat a betegségeket és haláleseteket, amelyekkel az Eucharistia méltatlan vétele miatt sokan bűnhődtek.2 Épen azért, mert nem közönséges kenyér és bor élvezéséről, hanem az Úr testéről 's véréről van szó, követeli, hogy mindenki Ítélje meg magát és tiszta szívvel járuljon az Eucharistia asztalához. Már előbb mondotta: «Az áldás kelyhe, melyet aegáldunk, nem a Krisztus vérében való részesülés-e? -s a kenyér, melyet megszegünk, nem az Úr testében való részesülés-e?»3 Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a keresztények egvazon kenyér élvezésével egyazon titokszerű testet alkotják, mert valamennyien Krisztus testében egyesülnek, továbbá, hogy a keresztényeknek a pogány áldozatokban való részvételtől tartózkodniok kell. «Nem lehettek részesek az Úr asztalában és az ördögök asztalában.»4 A legősibb keresztény hagyomány azt bizonyítja, hogy Krisztusnak a legméltóságosabb Oltáriszentségben való jelenlétét kezdet óta hitték. Ignác,5 a vértanú püspök, ezt írja a doketákról, akiknek tanítása szerint Krisztusnak csak látszólagos teste volt: «Tartózkodnak az Eucharistiától és az imádságtól, mert nem hiszik, hogy az Eucharistia a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus 1 I. Kor. 11, 27—29. « I. Kor. 10, 21. 2 I. Kor. 11, 30. 5 Ad Smyrn. n. 7. 3 I. Kor. 10, 16. A KATHOLIKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI 385 Katholikus világnézet. 25
