Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
210 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER zsidók megölték Jézust. Ezt az Isten föltámasztá harmadnapon és nyilván megjelenté őt az eleve rendelt tanúknak, nekünk «kik ettünk és ittunk ővele, minekutána föltámadott halottaiból».1 Sőt Harnack Jézusnak Tamáshoz intézett szavaiból: «Boldogok, akik nem láttak és hittek»,1 2 azt következteti, hogy itt nem a föltámadásban való hitről van szó. Valóban klasszikus magyarázat, amely önkéntelenül Goethe mondására emlékeztet: «Legt ihr nichts aus, so legt ihr was unter», ha nem magyaráztok ki semmit, akkor belemagyaráztok valamit. Miért szólítja fel Tamást, hogy kezét sebeibe tegye? Bizonnyára azért, hogy valóságos testi feltámadásáról meggyőzze őt! A szavak néma szemrehányást tesznek Tamásnak, miért nem hitt már előbb is föltámadásában, hiszen Krisztus már any- nyiszor megjövendelte föltámadását tanítványainak, most meg az apostolok, a jámbor asszonyok, az emmausi tanítványok bizonyították; Tamásnak már igazán elégséges oka volt arra, hogy azt elhigyje és hite érdem- szerzőbbé válhatott volna. Mindenesetre nagyobb készség szükséges ahhoz, hogy valaki a föltámadásban higy- jen anélkül, hogy azt maga látta volna, mintha valaki szemtanúja volt és szemei mintegy kényszerítették a hitre. Ha nem is voltunk szemtanúi, higyjünk a föltámadásban valamennyien, tegyük ezt készségesen, mert így helyesebben járunk el Tamásnál, akit csak a közvetlen szemlélet vezett a hitre. Ez az értelme a reánk nézve oly vigasztaló szavaknak: «Boldogok, akik nem láttak és hittek». 1 Ap. csel. 10, 39. sk. 2 Ján. 20, 29.