Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
A TERMÉSZETFÖLÖTTI KINYILATKOZTATÁS VILÁGÁBAN 205 mindenképen kétségtelenné akarta tenni halottaiból való föltámadásának tényét, valódiságát. A legkülönbözőbb alkalmakkor jelent meg tanítványainak, nemcsak a távolban tűnik fel előttük, hanem közvetlen közelökben is, nemcsak pillanatra, hanem hosszabb időre is, köztük tartózkodik, velők eszik és megparancsolja nekik, hogy érintsék meg, nemcsak éjjel, hanem világos nappal is megjelenik, nemcsak a nők, hanem a férfiak is látják, hol egyenkint, hol többen egyszerre, megjelenik az egybegyült apostoloknak, több mint 500 tanítványnak egy alkalommal; majd Jeruzsálemben a zárt ajtók mögött, majd a sírnál, majd ismét a kerti ösvényen, az emmausi úton, a Oenezáreth taván, a magaslaton, végül mennybemenetele alkalmával Jeruzsálemben és az olajfák hegyén. Egyszóval mindent megtesz, hogy tanítványainak a föltámadás tányéré vonatkozó esetleges kételyeit eloszlassa. Ha Krisztus a tanítványokat feltámadásának megdönthetetlen igazságáról nem győzte volna meg, akkor nem is szólíthatta volna fel őket, hogy annak tanúi legyenek. Röviddel mennybemenetele előtt így szólítja meg őket: «így vagyon megírva s így kellett a Krisztusnak szenvedni s föltámadni halottaiból harmadnapon ... Ti pedig tanúi vagytok ezeknek».1 Ezt az apostolok meg is értették. Ezért hivatkozik Péter pünkösd napján tartott első beszédében a föltámadásra. «A názáreti Jézust, az Istentől igazolt férfiút tiköztetek erők és csodák és jelek által ... azt... a gonoszok kezei által fölfeszítvén megöltétek, kit az Isten föltámasztott... Ezt a Jézust föltámasztotta Isten, minek mi minányájan tanúi vagyunk».2 Ugyan1 Lk. 24, 46. 48. 2 Ap. csel. 2, 22—24. 32.
