Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
202 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER a keresztreszögezés szörnyűségeire ; három órán át függ a kereszten átszögezett kezekkel és lábakkal, lándzsával ejtett oldalsebével, végül bebalzsamozzák és kendőkbe takarva sírba helyezik ; képes lett volna-e ez a roncsolt test az isteni Mindenhatóság közreműködése nélkül három nap múlva körüljárni és tanítványai előtt új életerőben újra megjelenni? Egyébként nemcsak a keresztény, hanem a legrégibb pogányírók is tanúskodnak Krisztus kereszthaláláról. Tacitus a Néro-féle keresztényüldözés borzalmainak leírásánál elbeszéli, hogy a keresztény név szerzőjét Tiberius császársága és Pontius Pilátus helytartósága idején kivégezték.1 Mikor azután — folytatja tovább — rövid időre elfojtották a veszedelmes tanítást, újólag kitört, nemcsak hazájában, Júdeábán, hanem Rómában is, hol a mindenünnen beözönlő ocsmányság és elvetemültség szives fogadtatásban szokott részesülni. Ugyanezt bizonyítja már előbb a zsidó történetiró, Flavius József is.2 Jézus tehát valóban meghalt a kereszten. Ott pihen már holtan a sírban. Barátai, ellenségei egyaránt erre a sírra szegzik tekintetüket. Feltámad-e? Ha nem, akkor vége mindennek, amit épített. Leleplezett csalónak fogják tartani mindenütt. Ő maga életében már gyakran hivatkozik jövendő feltámadására, mellyel isteni küldetését bizonyítja. Nemcsak tanítványainak jövendöli meg ismételten és félre- érthetlenül kereszthalálát és harmadnapon való föltámadását,3 hanem a hitetlen zsidókkal és farizeusokkal szemben is, hivatkozik föltámadására, melynek élőképe 1 Supplicio affectus erat. Annal. 15, 44. 2 Antiq. Jud. 28, 23. 3 Mt. 17, 9. 21 ; 20, 19; 26, 1.
