Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
184 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER ság, öröm, bizalom és keresztény remény gyűlt ki az emberi szivekben és meggyógyították a komor pogány, fatalista pesszimizmust, mely azelőtt oly sokakat űzött a lemondás, vagy kétségbeesés és öngyilkosság karjaiba. Az ember újra erős, egységes, tiszta és következetes világnézet birtokába jutott, mely az élet minden titkát megfejtette és megvilágította. Míg a pogányság a kézi munkát megvetette és ezáltal a munkásosztályt lealázott szolgahadnak tekintette, addig a kereszténység újra a hasznos munka nagyrabecsülését vívta ki és nyomatékkai hangoztatta a munkának általános kötelező erejét. A családot a kereszténység alapjaiban újjáalakította, t. i. a házasságot szentségre emelte és fölbonthatatlan- nak jelentette ki. Hajdan, sőt a pogány népeknél még most is a nő férjének szolgálója. A soknejúség és a könnyen felbontható házasság mindenütt méltóságon aluli szolgaság sorsára juttatták a nőt. A kereszténység visszaszerezte a nő méltóságát. Nem volt többé a férj szolgálója, hanem egyenrangú társa, akihez megbecsülés, szeretet és egész életen át odaadó hűség csatolta a férjet. Az által pedig, hogy a szülők és gyermekek kölcsönös kötelességeit hangsúlyozta, az atyai hatalmat korlátozta s a család összes tagjainak, az egyetértés, tisztaság, jámborság és a többi keresztény erény szükségességét hirdette, megalapította a keresztény család szentélyét, amihez hasonlót a pogányság sohasem tudott fölmutatni. Az államot a kereszténység új alapokra fektette. Az államhatalomnak isteni eredetéről szóló tanításával ennek a hatalomnak szentséget és magasztosságot kölcsönzött. Mi a felsőségnek nem tisztán félelemből, hanem lelki- ismereti kötelességből engedelmeskedünk. Aki szembe-
