Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
132 ELSŐ KÖNYV den irányba ontja ki a hőt, de nincs ami pótolná e veszteséget. Valamikor, — ha még olyan messzire helyezzük is ezt az időpontot, — valamikor kimerül a forrás, vagy legalább is nem lesz elég a föld éltetésére.1 Még az egyenlítő tájának utolsó lakója is eszkimók módjára üres barlangban végzi be életét. És beáll a földön a tél, melyre nem következik tavasz, nem jön utána tüzes, meleg nyár. Csontkeménnyé fagy minden a jégben és velünk emberekkel kihal a műveltség, örök éjszaka és feledés borúi majd a boldogságra. Minden emberi harc és küzdelem végeredményben semmi lesz. A letűnt dicsőségnek nyoma sem marad meg sehol. Nem lesznek szemek, mik az ember törekvését nézzék és nem lesz emlékező képesség, mely mégőrizze az emlékeket. És én most azt kérdezem : megérdemli-e ez a szemernyi kultúra és boldogulás, mely a messzi jövőben a semmiség örvényébe merül, megérdemli-e ez az emberiségnek évezredeken át folytatott hatalmas birkózásait, gondjait? Mire való minden erkölcsi törekvés, ha szomorú bukás mindennek a vége? A közönséges halandók előtt vajmi erőtlen és száraz volna a műveltség előhaladásának eszméje ! Papíron, vagy valamely jól hangolt gyülekezet előtt mondott beszéd hallatára talán gyönyörködünk az ilyen ideálban és elfelejtjük a jelen baját, csapásait, de az élet göröngyös útjain nem tudunk odavergődni sohasem. Jól jegyezzük meg erre vonatkozólag Ford A. szavait, melyeket a szabadgondolkodók egyik nyilvános ülésén mondott Münchenben 1906. márc. 24-én.2 Miután 1 V. ö. Braun, Über Kosmogonie 3 (1905.) 353 skk. 2 V. ö. Allgemeine Rundschau 1906. 21. sz. 247. sk. o.
