Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Ötödik konferencia. Beszélgetések Istennel
90 MERCIER : KISPAPJAIMHOZ Befejezés. így hát Szeretett Fiaim, tisztítsák meg erélyesen szivüket minden oly vonzalomtól, mely szárnyát szegné Isten felé tartó repülésüknek ; figyeljenek valóban Isten szavára, hallgassanak rá alázattal, fogékony és mohó szívvel; küzdjenek a természet izgatottsága ellen és maradjanak csendes nyugalomban az Isten Lelkének állandó behatása alatt: ha ezt a három föltételt teljesítik, az Úr lesz vezérük, semmiben sem fognak szükséget látni, mert Ö az ő legelőire fogja terelni Önöket. «Dominus regit me et nihil mihi deerit, in loco pascuae ibi me collocavit» ' Ki közülünk annak a megmondhatója, mily magasra emelné az Isten azt, aki állandóan fogékony lélekkel fogadná a Szentlélek vezetését? És mily hasznos munkát tudna végezni az üdvösség szolgálatában, ha minden tette Isten szelleméből fakadna s abból táplálkoznék? Pedig nem ennek kellene-e általában történni ? nemde mindenünk Istentől indul ki és Istenhez tart? «Ego principium, qui et loquor vobis».1 2 Ó Kedves Barátaim, változtassuk jobbra egész komolyan és alaposan életünket. A látható dolgok, amelyek minket kívülről ostromolnak, a politika 'vagy az emberi történelem eseményei csak a felszínen történő fejlemények : elmúlnak, mint egy színházi jelenet, «praeterii enim figura hujus mundi».2 Az igazi, maradandó dolgok, melyek 1 Zsolt. 22, 2. 3 Kor. I. 7) 31. 3 Ján. 8, 25.
