Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Negyedik konferencia. Isten szava
84 MERCIER : KISPAPÁIMHOZ hallhassuk, nem elég, ha nem mondjuk, hogy hallani sem akarjuk, hanem határozott figyelmet is kell reá fordítanunk. Jól ismerik Önök a figyelem szerepét a nevelésben s azt is tanulták, hogy a figyelmet az érdeklődés tartja ébren. Amit a szív szeret, azután mohón kap : szeretet éleszti a szeretetet, és minél szívósabban tapad az akarat szeretete tárgyához, annál pontosabban irányítja ezen tárgyra a hatalma alatt álló megismerő képességeket, hogy azt szemügyre vegye, megértse és mélyébe hatoljon. Az emberi megismerés ezen általános törvénye annyival is inkább van érvényben a keresztény igazságok rendjében, amennyiben azok belsőséges természetük folytán nagyobb gondolatbeli összeszedett- séget s következéskép az akarat számára szilárdabb kiindulási pontot követelnek. És a lelki életben is csak oly mértékben fognak előhaladni, amint utána vágyakoznak. Szent Pál rómaiakhoz írt levelének majdnem egész nyolcadik fejezetét kellene itt idéznem : «Mind, akik Isten leikétől vezéreltetnek, mondja az apostol, azok az Isten fiai. Quicunque enim spiritu Dei aguntur, ii sunt filii Dei. Az Istenfiúvá fogadás szelleme állandóan ezt kiáltatja velünk: «Atyánk, Atyánk» !... Az egész természet várakozik Isten fiainak kinyilatkoztatására. Minden teremtmény fohászkodik és vajúdik, mint az anya, midőn világra hozza gyermekét. Omnis creatura ingemiscit et parturit usque adhuc... Mi magunk is, kik az Isten lelkének zsengéit már birjuk, sóhajtozunk és epedünk az Isten
