Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Negyedik konferencia. Isten szava
82 MERCIER : KISPAPJAIMHOZ mondanám: kizárólag erre fordítsák minden gondjukat. Mikor nyugodtan, őszintén számot kérnek maguktól, mernék-e állítani, hogy nincs szivükben olyan ragaszkodás valamihez, amit lelkiismeretük megró ? Nincs-e szivükben rendetlen hajlam a külső javak, élvezet és önmaguk iránt? Ha mondhatják, hogy nincs, akkor a szentség csiráját már magukban hordozzák és az aratás, melyet Isten és az Egyház Önöktől remél, csak az idő és a malaszt melletti állhatatos kitartás kérdése. Ellenben, ha lelkiismeretük határozott szemrehányással illeti Önöket, óh, Kedves Barátaim, akkor ne menjenek tovább, mert szomorú tévedésben vannak és keserű csalódásokat készítenek önmaguknak. Akkor inkább imádkozzanak két térdre hullva s könyörögjenek Istenhez, hogy jöjjön segítségükre. Ismételjék szünet nélkül : Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison; Deus in adjutorium meum intende, Domine ad adjuvandum me festinae. Könyörögjenek, míg csak le nem győzték az akadályokat, melyek belsejükben vannak. Ennek a bizalmas imának, ne kételkedjenek benne, biztosan lesz hatása. Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Kössék össze az imát önmegtagadással. Adjanak alamizsnát. Kérjék barátaikat, hogy ők is jöjjenek segítségükre. Járuljanak gyakran a gyónáshoz és az Oltáriszentséghez. Szóval egy eszközt se mulasszanak el, hanem, igen kérem Önöket, tartsák magukat erősen mindaddig, míg ebből a szükségképen hosszú és makacs küzdelemből győz-
