Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Negyedik konferencia. Isten szava

78

MERCIER : KISPAPÁIMHOZ

magatokéi? Ti és az Úr egy lélek vagytok, «gui autem adhaeret Domino, unus spiritus est».1

O, jól tudom, hogy ezer mentegetődzésünk is van arra, hogy Istenről elfeledkezünk és nem is akarok semmit sem túlozni. Az érzékelhető dolgok szünet nélkül ostromolnak és hatásuk alul szabadulni nem tudunk; az «én» folyton arra ösztönöz, hogy megelégedéssel nézzünk arra a jóra, ami bennünk van ; minek is említeni, hogy hibáink s azok következményei mennyire eltávolítanak Istentől ; aztán ott vannak a legtöbb ember számára a mindennapi élet szükségletei, nehéz gondjai; a mi részünkre itt vannak a tanulmányok, testvéreink ügyei és érdekei, melyek rendesen saját hibánk nélkül foglalnak el vagy teljesen le is kötnek; de hát legalább nem volna-e kötelességünk tehetségünk szerint szünet nélkül azon dolgozni, hogy megkönnyítsük a szivünket lenyűgöző súlyt? És nem volna-e méltányos dolog, hogy amikor külső elfoglaltságunk megakadályoz abban, hogy a bennünk láthatatlanul végbemenő és mindennél többet érő nagy dolgokra figyelmesen rágondoljunk, legalább gyakrabban küldjünk Istenhez egy bánatos sóhajtást, ami még mindig a szeretet indulata lenne?'Utánozzuk a szent angyalokat, kikről írva van, hogy föl és le- szállnak anélkül, hogy valaha elszakadnának Isten Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól.» Fölszállnak — mondja szent Bernât — hogy Istent szemléljék; irántunkvaló részvétből hozzánk leereszkednek, hogy

1 Kor. I. 6, 15-17.