Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Negyedik konferencia. Isten szava
70 MERCIER: KISPAPÁIMHOZ exacerbatione secundum diem tentationis in deserto». «Negyven évig közel voltam népemhez, de az ő szive távol volt Tőlem ; a szerencsétlenek nem akarták meglátni gondviselésem útjait és meg kellett esküdnöm, hogy nem fognak belépni az Ígéret földjére». «Quadraginta annis proximus fui generationi huic et dixi : Semper hi errant corde, ipsi vero non cognoverunt vias meas, quibus juravi in ira mea, si introibunt in requiem meam»P Mennyi keresztény lélek fürdik a malaszt fényében és melegében, és mégis, nemcsak a világban, hanem még a szerzetekben, sőt Krisztus szolgái között is vannak, kik 20, 40 évet is átéltek anélkül, hogy észrevennék, hogy a Megváltó egészen közel van hozzájuk, szivükhöz beszél, megnyitja előttük a gondviselés útjait, sőt talán meg is fenyegeti őket, hogy nem fogják meglátni az Ígéret földjét! Ennek a szánalmas vakságnak főoka mindég ugyanegy dolog: nem szállunk magunkba, nem szedjük össze magunkat, szivünk mulékony léhaságokat kerget ; és ezen idő alatt Isten beszél hozzánk, de szavát nem halljuk, mert nem veszünk magunknak annyi fáradtságot, hogy reá figyeljünk «Emberek fiai ! Meddig lesztek nehéz szívvel ? Miért szeretitek a hiúságot és keresitek a hazugságot? Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá akarta tenni fiának dicsőségét. Szólítsátok s Ő meghallgat titeket». «Filii hominum, usquequo gravi corde, ut quid diligitis vanitatem et quaeritis mendacium? 1 1 Zsolt. 94.
