Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból

64

MERCIER : KISPAPJAIMHOZ

Szükséges-e még hozzátenni, hogy a tapasztalat oly bőven igazolja szent Jakab apostol tanításait azokról a nagy hatásokról, amelyek a beszéd jó vagyrossz használatából származnak; az embereknek — még a keresztényeknek is — nagy meggondolatlanságáról e tekintetben és arról a súlyos kötelezettségről, amely ennekfolytán minden emberre ránehezedik, hogy nyelvét gondosan és szakadatlanul ellenőrizze úgy egyéni tökéletlenségének, mint a társadalmi békének érdekében?

Kedves Barátaim ! ne vegyék tehát könnyedén a beszéddel elkövetett hibákat ! Előre nem látható, talán végzetes következményei lehetnek az olyan beszédnek, amely sérti testvérüket, ha az Önöknek csekélységnek látszik is.

Nunquid fons de eodem foramine emanat dulcem et amaram aquam ?

Numquid potest, fratres mei, ficus uvas facere, aut vitis ficus ? Sic neque salsa dulcem potest facere aquam.

Quis sapiens et disciplinatus inter vos ? Ostendat ex bona conversatione operationem suam in mansuetudine sapientiae.

Quod si zelum amarum habetis et contentiones sunt in cordibus vestris, nolite gloriari et mendaces esse adversus veritatem ;

Non est enim ista sapientia desursum descendens, sed terrena, animalis, diabolica.

Ubi enim zelus et contentio, ibi inconstantia et omne opus pravum.

Quae autem desursum est sapientia primum quidem pudica est, deinde pacifica, modesta, suadibilis, bonis consentiens, plena misericordia et fructibus bonis, non iuducans, sine simulatione.

Fructus autem iustitiae in pace seminatur facientibus pacem. — Jac. 3, 2—18.