Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból

AZ ÖSSZESZEDETTSÊQ ÉS A HALLGATÁS

61

II. A nyelv fegyelmezése.

Kedves Barátaim ! Mi tehát a teendőjük, miképen kell hozzálátniok, hogy biztosítsák beszédjük számára azokat a kellékeket, amelyeket szent Jakab megkíván: a finom erkölcsi érzéket, a türelmes tartózkodást, a tekintély tiszteletét, szeretetet, tapintatot, szerénységet, szóval mindazt, amit a tökéletesség megkülönböztető vonásaként tüntet föl?

Az a lelkiismeretvizsgálat, amelyet a konferencia első részében Önöknek ajánlottunk, már bizonyára megállapította, miféle elhatározásokat kiván meg jóakaratuktól a beszédnek feddhetetlen, mondjuk helyesebben, erényes használata. Éppen azért beszélgetésünknek e pozitív részében rövid lehetek és hogy annak nagyobb érdekességet s egyúttal nagyobb súlyt is kölcsönözzek, Önöknek szánt tanácsaimat szent Jakab katholikus levelének elemzése és rövidre fogott magyarázása keretében fogom nyújtani.

Legnagyobb mértékben illő — mondja az apostol — hogy kellőképen mérlegeljük, mily jelentékeny szerepe s mily nagy fontossága van erkölcsi életünkben úgy a jóra, mint a rosszra ennek a látszólag jelentéktelen emberi szervnek: az emberi nyelvnek.

A tüzes paripa veszélyes kalandoknak teszi ki azt, aki ráül, de az okos lovas zabolát vet paripája szájába, megfékezi azt s így ura lesz lova minden mozdulatának.

Nézzétek ezeket a heves széltől hányatott óriási hajókat ! Egy kicsinyke szerszám, a kormány teszi