Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából

föl egészen addig, aki azokat alkotta; száműzték lelkűkből a múlandó dolgoknak minden gondját képét, beszédét és jelét, hogy oly lelki állapotot teremtsenek magukban, ahol minden a legteljesebb csendben van ; mert «siettünk — szól később Istenhez a szent egyháztanító — elérni a kimeríthetetlen gyönyörök országát, ahol mindörökké kielégítetted Izraelt az igazság eledelével, s ahol az élet maga a bölcsesség, mindannak forrása, ami létezik, létezett és létezni fog, az a bölcsesség, amely nem születik, hanem ma is olyan, amilyen volt és amilyen lesz örökké, vagy helyesebben, azt se mondhatjuk róla, hogy volt vagy lesz, hanem egyedül azt, hogy van, mert $ örök; pedig ami volt és ami lenni fog, az nem örök».1

Akarják-e szent Ágostonnal Istent keresni és meg is találni ? Szeressék, keressék a csendet, mint szent Ágoston; forduljanak Atyjukhoz, aki szivük belsejében tartózkodik és Atyjuk bizonyára megjutalmazza igyekezetüket. « Tu autem, cum oraveris, intra in cubiculum tuum, et clauso ostio ora Patrem tuum in abscondito, et Pater tuus, qui videt in abscondito, reddet tibi».2

Tehát csöndre van szükségünk, hogy Istent keressük és megtaláljuk.

De szükséges az Jézus Krisztus keresésére és föltalálására is.

Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében e fönséges imával fordul Istenhez: «Meghajtom térdeimet a mi

AZ ÖSSZESZEDETTSÉQ ÉS A HALLGATÁS 33

1 Confess. IX. r. 19. f. 2 Máté 6, 6.

Mercier bíboros : Kispapjaimhoz.

3