Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából
30 MERCIER: KISPAPÁIMHOZ a látható világot és a történelem törvényeit állítja. Ő előbb szeretett minket : «Ipse prior dilexit nos» : boldogságunk végett szerencsénkre O maga tette lehetetlenné, hogy Róla teljes tudatlanságban maradhassunk; de miután (5 maga jóságosán megtette felénk az első lépést, elvárja, hogy mi is megtegyük a magunk részét és önként közeledjünk Hozzá. Meg akarja nekünk hagyni azt az örömet, hogy nekünk is részünk legyen örök boldogságunk megszerzésében. Kétségkívül azt akarja, hogy belássuk, hogy az okosság és hála megköveteli tőlünk a Hozzá való ragaszkodást, de azért meghagyja annak a lehetőségét is, hogy jótéteményeivel visszaéljünk és Őt megtagadjuk. Bizonyára nem egyszer látták már meghatottan, amint a családapa nehéz munkában eltöltött nap estéjén családi tűzhelyén magához hívogatja kicsiny gyermekét, akit a ház küszöbén a gondos anya tart karján ; az apa kicsinnyé lesz ismét ; kézmozdulatával és hangjával biztatgatja gyermekét; jóllehet, forrón óhajtaná szivéhez szorítani, mégsem közeledik felé, hanem vár és csalogatja, hadd próbálja ki ingadozó lépteit; azt akarja, hogy a gyermek maga közeledjék atyjához, és ő maga essék az ölelésre kitárt erőteljes karokba. így tesz mennyei Atyánk is velünk. Előbb ránk pazarolta hatalmának, bölcsességének és szeretetének jeleit : «Az Isten, ki alkotta e világot és mindazokat, mik abban vannak, a mennynek és földnek Ura lévén, nem kézzel épített templomokban lakik; sem emberi kéz szolgálatára nem szorul, mintha valamiben szűkölködnék, mivel ő ad min-
