Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Első konferencia. A magány
A MAGÁNY 15 Az isteni Gondviselés megoldotta e kérdéseket, s Önök abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy e szent menedékhelyen, a szemináriumban nyerhetik kiképzésüket. Régebben, a könyvnyomtatás fölfedezéséig, egészen korunk kezdetéig mindenkinek élete teljesen el volt szigetelve, mint falvaink lakói, itt-ott még ma is egész életüket a családi kör és a kevésszámú szomszédság szűk keretei közt töltik el. Azonban az isteni Gondviselés előre látván századunknak s a következő századoknak heves, lázas, általános mozgalmasságát, gondoskodott megfelelő eszközökről, hogy ez állandó izgatottság közepette is biztosítsa a levitáknak az imádságos élethez és a léleknek önfegyelmezéséhez szükséges összeszedettséget. Előbb-utóbb Önök is belépnek az árba; hogy hajójukat ne engedjék letérni a helyes útról, gyakran ellenállásra, néha új kezdésre is lesz szükség. A szeminárium arra való, hogy Önöket megedzze és erőkifejtéshez szoktassa. Kedves Barátaim ! Amikor Önök két éve, egy éve, vagy az idén beléptek e házba, hivatásuk megszilárdítását, lelkűknek képzését kérték, hogy papi életük munkájára megedződjenek. Azért jöttek ide, hogy biztos menedéket találjanak a gonoszság kisértése ellen; egyúttal magányt is, amelyben megismerjék Urunknak, Jézus Krisztusnak vonzó erejét és magukat Hozzá vonzani engedjék, s végül fegyelmet, amely akaratukat megerősítse, a teremtményektől elszakítsa és rávegye, hogy magukat tökéletesen Isten szolgálatára szenteljék.