Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
I. rész. Mercier bíboros: Kispapjaimhoz
2 A FORDÍTÓK ELŐSZAVA fogunk találni; mert jól tudtuk, hogy aki a címtől eltekintve mégis kezébe veszi a könyvet, be fogja látni, hogy annak eszméi a legnagyobb elterjedésre tarthatnak igényt. S valóban azok az örök igazságok, amiket a lánglelkű érsek a magány értékéről, a lelki összeszedettségről, a nyelv megfékezéséről, Isten hivó szavának meghallgatásáról, a lelki békéről stb. óhajtott növendékei szivébe vésni, oly megdönthetetlen alapjai és elengedhetetlen föltételei minden lelki életnek, hogy azok ismerete és elsajátítása nemcsak a kispapokra, hanem minden egyes papra, sőt nagy részben — merjük állítani — a világi hívekre is a nélkülözhetetlenség jellegével bir. Ez a körülmény fordításunkat időszerűvé, s úgy hisszük, hasznossá is teszi. Magára a fordításra csak egy megjegyezni valónk van. A szentirási idézeteket igyekeztünk a hivatalos magyar fordítás szerint közölni; sok helyen azonban a szerző oly szabadon, oly bő körülírásban használja a szentirási szöveget, hogy a szó szerinti idézéstől nekünk is tartózkodnunk kellett, ha a szerző által nyomatékosabban hangsúlyozott részeket hiven akartuk visszaadni. Munkánkban egy eszme lelkesített : minél több olyan jellemet adni a magyar katholicizmusnak, mint amilyeneket az Isten szeretetétől ihletett szerző akart nevelni a saját hazájának. Ha ily lelkek kialakulásában könyvünknek csak parányi része is lesz, minden fáradságunk elnyerte bőséges jutalmát. A fordítók.
