A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900

SZÓNOKI ÖNKÉPZÉS

133

kalmával az intézeti ebédlőben lévő szószéket hasz- Hálhassák.1

A következő tanévben a második félév közepéig a szakosztály működése ugyanazon keretek között maradt. De 1900 márc. 15־ikén1 2 az elnök felszáll'- tóttá a tagokat, hogy gondolkozzanak «a tagsági kötelezettség lerovásának mikéntjéről, mert a tör- vény jelenlegi intézkedése a legtöbb esetben nem vihető keresztül.» Ezzel kapcsolatban Wagner Mi- hály az elméleti képzés teljes hiányáról szólt s ajánlotta a tagoknak, hogy iskolai kötelességüket a szónoklat körébe vágó dolgozatokkal rójják le, amelyeket az elnök a szakosztályi gyűlésen olvastas- son föl.

Márc. 22.-én3 kerültek tárgyalás alá az indítványok, amelyekhez még két újabb is járult, a Saly Lászlóé' és Rejtő Sándoré'. Saly az esztétikai képzés hiányá- nak orvoslására Pázmány Péter, Bossuet vagy más hires szónokok fejtegetését akarja kötelezővé tenni, mert ezek közelebb állnak hozzánk, mint pl. sz. Leó. Jobban bele tudunk mélyedni beszédeik szépségébe. Rejtő pedig a szavalat behozatalát sürgeti, «mert többszöri fellépés, ami nagyon fontos a szónoki kép- zésben, csak így lehetséges».

A szakosztály meghányta-vetette az indítványokat s a tagsági kötelezettséget egy dolgozat készítésére szorította, melynek beadási határidejéül ugyanazon időpontokat szabta, mint az irodalmi osztálybeli mű1 1899. XI. sz. gy. márc. 9. és XII. sz. gy. márc. 16,

2 1900. XIII. sz. gy. 3 XIV. sz. gy.