A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Péter Róbert: Az atyák mondásai
A PIRKE ABOTH-BAN SZEREPLŐ ÍRÁSTUDÓK 389 a hagyományt, melyet eleinte élőszóval adtak át tanítványaiknak. Buzgóságukban és elfogultságukban a zsidók most annyira mentek, hogy ezt a hagyó- mányt is Mózesre vitték vissza, amennyiben azt állították, hogy Isten a Szinai hegyen Mózesnek kétféle törvényt adott: az egyik a kőtáblákra írt Tóra (הדות בתכבש), a másik szóbeli törvény (הרות לעבש הפ). A zsidók ezen fölfogása azonban telje- sen hamis s egyszerűen a Szentirás szavainak félre- magyarázásából származott,1 célja pedig csak az lehetett, hogy a «hagyomány»-nak minél nagyobb súlyt kölcsönözzön. Ennek a Mózestől származó szájhagyománynak folytonosságát akarják az A. M. kimutatni. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ennek a szájhagyománynak kötelező erejét a zsidók különbség nélkül elismerték volna. És itt meg kell em- lékeznünk a három fő zsidó szektának keletkezéséről, melyek a szájhagyománnyal szemben ugyancsak el- térő álláspontot foglaltak el. A makkabeusi harcok alatt a «jámborok»1 2 egy része elvonult a csatatér1 V. ö. Strack, Einl. 9. köv. 1. 2 סידיסה, auva-po-pj ’AaiSaíwv ; Makk. I. 2, 42. köv. 7, 12. Bajos eldönteni, hogy a «jámborob> is szekta voltak-e már. Annyi azonban bizonyos, hogy jámbor zsidók voltak, kik megtartották a Törvényt, Tán rájuk vonatkoznak Flavius Josephusnak Ant. XII. 1. alatt olvasható szavai. Az sem bizo- nyos, mikor keletkeztek, csak annyi valószínű, hogy Mákká- beus Juda alatt már léteztek. Bousset (Religion des Judentums im neutestamentl. Zeitalter. Berlin, 1903. 62. old.) a makka- bensi harcok elejére teszi a «jámborok»-nak a néptől való el- szakadását, mert a Makkabeusok nem tudták a népet a nem- zeti élet ösvényein megtartani. Az elválást azonban nem sza-
