A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
AZ ISKOLA HATÁSA 281 a részvényes tagok sorából. Erős gyökérszálnak te- kintettem mindenkor a nemes iskolához való tar- tozást, amellyel a volt központi papnövendék szive azon intézethez nőtt, ahol szellemének, lelkének irá- nyitását vette, ahol első irodalmi szárnypróbálgatásait tette. Hálátlanságnak minősítettem, ha valaki az iskola tagjai sorából kilépett; az intézet, az iskola lekicsiny- lését láttam a hálátlanok e lépésében, amelyre sem a központi papnevelőintézet, sem az iskola soha rá nem szolgált s amely csak az illetőket bélye- gezte meg __»1 Dr. Vucskics Gyula, a «Tiszántúl» szerkesztője, aki iskolánknak nemcsak tisztviselője, hanem történetirója is volt, amennyiben ő irta a kiadványok ötvenedik kötetében az összes addigi Munkálatok ismertetését, erősen hangoztatja tiszteletbeli taggá választását megköszönő levelében, hogy «a magyar iskolára mindig szükség volt, de soha nagyobb, mint ma. Ma az élet alapos ismereteket, nagy szónoki és iro- dalmi készültséget követel a paptól. Ennek pedig tapasztalatom szerint, igen jó iskolája a magyar iskola».1 2 Hogy valóban igen jó iskola a mi egyházirodalmi körünk, azt épen ezeknek a kebeléből kikerült tagok- nak irodalmi és közéleti szereplése bizonyítja. «Sok nagy iró zsengéi rejlenek az iskola levél- tárában - írja egy sokat dolgozott s nagyérdemű tudós, Békési Emil3 — és a később követett irányok 1 Lt. 1906/7. 9. sz. 3 Magyar Sión 1874. 469. 2 Lt. 1907/8. 25. sz.
