A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
27: LEVÉLTÁR rozta el az iskola. A munkára Nyizsnyay Iván levél- táros vállalkozott. Fáradságot nem ismerő buzgalommal kutatta át 1831-től 1890-ig a kéziratokat és huszonöt csomagba szétosztva összeállította kétszázharminchét oldalas ív nagyságú «Szakszerint való mutatójaját. 2390 munkát sorolt föl összesen. Ebben a számban bennfoglaltat- nak a kiadványokban megjelent dolgozatok is, amelyek tekintélyes számmal 554 darabbal vannak képviselve. Tehát a kéziratban levő művek 1836-ot tesznek ki. Dogmatikus, biblikus, erkölcstani, történelmi (az alfajokkal együtt), jogi, lelkipásztorkodási, hitvédelmi, egyházszónoklati, bölcsészeti, szépirodalmi (az alfajok- kai) és vegyes művek szerint állította egybe a dolgo- zatok mutatóját. Egyúttal külön csoportokba szedte a szentatyákból való fordításokat, az elnöki megnyitó és záróbeszédeket, a gyász és egyéb beszédeket, az intézeti műveket s a hivatalos jelentéseket. Óriási munkát végzett. Ha csak átlapozzuk «Mutató»- ját, már elismeréssel kell adóznunk, hátha még meg- gondoljuk, hogy ez a «Mutató» csupán külső jele annak a szorgalmas, dolgos kéznek, amely a por- lepett írásokból rendezett kézirattárt csinált. Több hónapon át tartott a munka. 1891 április 26.-án mondott az iskola lelkes jegyzőkönyvi köszö- netet az önzetlen munkáért.1 Sajnos azonban a Nyizsnyay működésének nyomát ma csak az általa készített nagybecsű «Mutató» őrzi. > 1891. XXIV. r. gy. ápr. 26.
