A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
178 ÜNNEPÉLYEK ÉS MOZGALMAK gyászünnepélyt. Az ünnepi szónok Munkácsy Mi- liály különösen a nagy férfiú honfiúi kötelességé- nek pontos teljesítését vázolta ez alkalommal. A kö- telesség teljesítésére buzdította társait is, «mert csakis akkor — mondotta — ha kötelmünk érzete fog lángolni keblünkben, leend életerős a haza s boldogok annak polgárai». A következő évben megint gyászünnepélyt kellett tartania az iskolának. Meghalt az egyház feje, az áldott emlékű IX. Pius. Alig jutott el a lesújtó hír az iskolába, már az elnök felhívta a tagokat, hogy róják le a kegyelet adóját a nagy férfiú iránt.1 1878 február 19.-én tartották az elöljáróság jelen- létében a gyászünnepélyt. Rancz János, az ünnepi szónok, hatalmas beszédben mutatta be «a legna- gyobb jellemek, legnagyobb szenvedők, legnagyobb szivek egyikének, egy galambősz aggastyánnak», a boldogult IX. Pius pápának életét, amely oly ma- gasztos mintaképet nyújt, hogy azt «az élet viszon- tagságaiban mindenkor biztosan, a bűn veszélye nélkül követhetjük». Ezután sokáig nem tartott az iskola gyászünne- pélyt. Tíz év is elmúlt, hogy újra egy megrendítő hír lepte meg az országot. Meghalt Simor János hercegprímás. Sokan siratták, mert soknak volt jótevője. Az iskola elnöke rögtön gyűlésre hívta a tagokat és szívből jövő szavakkal emlékezett meg a nagy veszteségről.2 Majd elhatározták, hogy a nagy férfiú emlékére, aki 34 évig iskolánk bőkezű jóte1 1878. XVI. r. gy. febr. 10. 2 1891. VI. rk. gy. jan. 23.
