A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
174 ÜNNEPÉLYEK ÉS MOZGALMAK októberben szokta megtartani. Ekkor határozta el, hogy ezután halottak napját fogja az elhunyt tagok emlékezetének szentelni.1 Ilyenkor a gyűlésterem maga is gyászt öltött, hogy mintegy külsőleg is jelezze a tagok benső érzelmeit.1 2 Az ünnepély szónokát mindig választás útján biz- ták meg beszédének elkészítésével. Ennek a beszédnek tárgyát az utolsó gyászünne- pélytől elhunyt tagok méltatása képezte. A szónok- nak meg kellet emlékeznie mindenkiről. Csak akkor térhetett el ettől a kötelességtől, ha az elköltözött tagok között egy olyan is akadt, akiről magáról is nagyon sok volt a mondanivalója. Ilyenkor az egész beszédét ennek az egy férfiúnak szentelte s a többi halottakról csak futólag emlékezett meg. De ilyen gyűlést csak keveset tartott az iskola, mert mint látni fogjuk, a nevezetesebb férfiak tiszteleté- ben nem volt fukar soha s mindig szakított magá- nak időt ünneplésükre. Mindössze két esetet jegyeztünk fel, mikor az iskola 1 II. r. gy. okt. 8. Néha azonban eltért ettől a határozattól közbejött akadályok miatt s november más napjára tette át e kegyeletes gyűlést. 2 A díszterem felépítéséig az intézeti könyvtár mellékterme volt az ünnepélyes ülések színtere, melyet fel is díszítettek. A díszítés feladata az alkönyvtárost terhelte, aki a gyászünne- pély alkalmával feketével vonta be a felolvasó asztalt, öröm- ünnepélykor pedig virágokkal díszítette fel. Az intézeti díszterem elkészültével megszűnt az alkönyvtárosnak ez a kötelessége. Az intézeti igazgató volt kegyes ezután és intézkedett, hogv a dísztermet minél fényesebbé tegyék az iskola ünnepélyeinek al- kalmával.
