A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁS 15 a maguk társaskörét. Az 1829/30. tanév végével Ihász Qábor befejezvén tanulmányait, eltávozott az intézetből. Azzal a leverő tudattal hagyta el a pap- nevelőt, hogy működése sikertelen volt. A magyar nyelv művelésére nem tudta megalkotni a társaskört. Somogyiék azonban még ezek után sem mondtak le a reménységről. Minden kezdet megpróbáltatások- kai jár. Azt hitték, ha az idén füstbe ment a tervük, jövőre talán majd csak lángra kap. És a csüggedni nem akaró kispapok jövőre ismét szerencsét próbáltak. 1831 febr. 14.-én Boross Károly, Csajághy Sándor és Czukovics Vince meglátogatták Dercsik János igazgatót és ismételten előadták kéré- süket. A szónok Boross Károly volt, aki ékes latin- sággal hívta fel az igazgató figyelmét az általuk fel- karolt ügy fontosságára és nemességére. Egyben megkérte, hogy a prímásnál egy magyar társaság felállításának engedélyét eszközölje ki. Az igazgató kegyesen fogadta a küldöttséget és megigérte párt- fogását. Majd kevéssel utóbb magához hivatta Nagy Jánost, a magyar nyelv akkori mesterét és felszólí- tóttá, hogy kérelmüket írásban adják be. Ő majd személyesen fogja elvinni a prímáshoz, hogy élő- szóval is tolmácsolja növendékei nemes törekvését. Nagy János erre gyűlést hivott össze a következő napon, hogy a prímáshoz Írandó kérvény fogalma- zására bizottságot küldhessenek ki. A bizottság tíz nap múlva elkészült a levéllel és febr. 25.-én már köröztette, hogy a rokonérzelmű társak neve mind szerepelhessen a kérvényen. Harmincán írták alá a folyamodványt. Ápr. 23.-ára, szent Adalbert napjára
