Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

57

veszélyre, melynek kiteszi magát, mikor közprédára bocsátja az egyházat.1 A szentéletú lisieux-i és beauvais-i püspök, a lelkiismereti tanács két tagja szintén feljajdult. Olier csatlakozott hozzájuk; vele és Depaul szent Vincével a világi hölgyek egyesületének legkiválóbb tagjai: d'Aiguillon hercegnő, Meignelais marquis-né, Hautefort asszony stb. De Mazarin hajlíthatatlan maradt. Végső szorultságában elhatározta, hogy tönkre teszi a jámborok pártját, mint mondotta. A lisieux-i püspököt visszaküldték egyházmegyéjébe./^ Oondi atyának kiadták a rendeletet, hogy többé az udvarba be ne tegye a lábát. Jegyzéket küldtek Franciaországnak a szentszéknél levő követéhez és visszavonatták a biborosi kalapot, a melyet már kieszközöltek a beauvais-i püspök számára, kinek szintén távoznia kellett az udvartól. A beauvais-i és lisieux-i püspökök távozása köny- nyűvé tette Mazarin helyzetét a lelkiismereti tanácscsal szemben, hol ezentúl csak Depaul szent Vince állt még útjában. Mivel az ő szokott módja szerint nem tudott vele végezni, de meg nem is akart ilyen személyiséget maga ellen felháborítani, kikerülte a nehézséget. Bizonyos időre felfüggesztette a lelkiismereti tanács üléseit és csak nagy ritkán hivta össze.» 2 így akadály nélkül folytathatta hírhedt kinevezéseit az egyházi javadalmakra, melyeket korlátlan hatalommal kezelt. A királyné jámborsága, a legjámbo1 íme néhány följegyzés, melyeket Mazarin naplójába írt Depaul szent Vincének és a jámborok pártjának többi tagjairól, a kik vele szemben ellentétes állást foglaltak el: 2. napló, 62, old,

2 Consin. Idézi Chantelaure 299. 1.