Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

52

NEGYEDIK KÖNYV

hogy mindig megtartja Istennek tett ígéretét.» «Esküszöm — szólt a királyné kezével az ereklyén — s kérem az Istent, büntessen meg, ha abban a vonzalomban csak parányi bűnről is tudok.» «O, elég!— feleli sírva anyám. — Isten igazságos; higyje el, asszonyom, az ő jósága napvilágra hozza ártatlanságát.» Azután mindketten ismét imába merültek. Az, akitől e dolgot tudom, amit most már nem kötelességem elhallgatni, mikor a királyné megkapta tetteinek jutalmát az égben, többször mondotta nékem, hogy soha egyikük sem imádkozott nagyobb áhítattal, mint abban a pillanatban. Mikor bevégezték imájukat, mely ez esemény miatt a szokottnál hosszabbra nyúlt, de Brienne asszony kérte a királynét, ne közölje senkivel e titkot. A Felség megígérte és valóban anyám sohasem vette észre, hogy a királyné szólt volna erről a bíborosnak, ami véleményem szerint hatalmas bizonyíték az ő ártatlansága mellett.» 1

E dolgok később napfényre kerültek. Addig azonban visszhangzott Páris a Mazarin iránt való gyűlölet, a királynéval szemben érzett megvetés és a szent Vince ellen irányult átkozódás hagjaitól. A fenyegetés nemsokára tettlegességgé fajult. Január 18-án öt nappal szent Vincének Saint-Germain-be való távozása után, nyolcszáz katona megtámadta a Saint- Lazare kolostort. Kifosztották a magtárakat, elhamvasztották az alsó udvar fáskamráit és mindenütt borzalmas pusztítást vittek végbe.

Ilyen körülmények között Depaul szent Vince nem

1 Cousin, Madame de Hautefort, 90. 1.